Az utóbbi időben egyre többen jénaiban, vagy más fedeles sütőedényben sütjük a kenyeret. Felmerült néhány probléma és ezeknek a megoldására az az ötlet, hogy írjuk meg az eddigi tapasztalatainkat összefoglalva.
Arra gondoltam, hogy írok egy kicsit ezzel kapcsolatban - mintegy gondolatébresztőnek - és ezután nagyon szívesen feltenném mindenkinek a saját tapasztalatát, aki szeretné megosztani a többiekkel.
Mostanra teljesen egyértelművé vált számomra, hogy két módon sütünk jénaiban, részben ez lehetett a gond azoknak akik újonnan szeretnének belefogni.
1. Kisebb edényben, aminek magas az alsó fele és lapos a teteje (pl. a hagyományos, kerek jénaik)
Ehhez lágy tésztát lehet készíteni, mert kelés közben az edény oldalfala megtartja a tésztát, nem tud hova ellapulni, így szépen megemelkedik.
Itt nyugodtan lehet minden "lágyító" hozzávaló a tésztában, tehát: kovász, burgonya(pehely), tejtermék stb, nem baj, ha ezek lágyító hatása összeadódik a kelesztés során, mert nincs hova elterülnie a kelő tésztának.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a gépinél lágyabb tésztára lenne szükség szándékosan, csak annyit, hogy nem kell kimondottan keményre dagasztatni a kenyértésztát.
Bármelyik gépi recept felhasználható ehhez a módhoz, némileg emelt élesztőadag mellett, de az összes - eredetileg is - sütőben sült kenyérhez is alkalmas.
Ropogós, cserepes héj főként akkor várható, ha minimális "lágyító" hozzávaló van a tésztában.
A jénait feltétlenül ki kell kenni és lisztezni, vagy sütőpapírral kibélelni, mert menthetetlenül beleragadhat a kenyér!
2. Nagyobb méretű jénai (kacsasütő), aminek az alsó fele alacsonyabb és a teteje kupolás:
Én így sütök.
A sütőben szabadon sütött kenyereim receptje felhasználható ehhez a sütési módhoz. A gépi vagy formában sütöttek itt nem jók, mert elterülne a lágyabb tészta.
Ropogós és cserepes héj ugyanúgy, mint a másik módnál, csak akkor várható, ha minél kevesebb "lágyító" hozzávaló van a tésztában.
A kemény tésztának hosszabb kelesztési időre van szüksége, de nagyon laza szerkezetű és ropogós héjú kenyeret lehet így sütni.
A kovászos kenyér kiválóan bevált, sőt sok kovásszal is lehet finom és szép kenyeret sütni, de nem ajánlom hogy a kovász mellé burgonyapehely kerüljön, mert ez a kettős, a kelés alatt folyamatosan lágyuló tésztát eredményez.
A sütéshez a kenyér tetejét ill. a jénai belső felét meg lehet spriccelni vízzel, de ez el is hagyható.
Végig zárt jénaiban szoktam sütni, nem veszem le a sütés végén, az utolsó percekre sem a jénai tetejét.
Ebben a módszerben azt szeretem, hogy a kenyérnek hagyományos formája van. Annak idején a szabadon sütésnél is ez volt a célom.
Limara módszere:
Jénais kenyérsütéshez a kitámasztásról:
Az utóbbi időben én is jénaiban sütöm a kenyereket, nagy 8 literes jénaim van, ami nem tartja meg a kenyér oldalát. Szeretek a kenyerekhez burgonyapelyhet és egy kis tejet adni, ezek viszont lágyíthatják a tésztát. Egyik alkalommal formázás után láttam, hogy ez a tészta bizony eléggé lágyra sikerült, ha így teszem a jénaiba, bizony lapos lesz. A konyhapulton ott volt egy doboz tej, hirtelen ötlettől vezérelve a kenyér mellé tettem, mégpedig úgy, hogy egy nagyobb darab sütőpapírt vágtam, arra tettem középre a kenyeret, a papírt kétoldalt felhúztam, és a jénai szélére tettem a tejet vagy 1 kilós lisztet. A kenyeret a fentmaradó rész közepére húztam. A tésztát langyos vízzel lefújtam, majd a tetőt ráraktam. Jó duplájára kelesztettem, majd bevágtam, és tovább hagytam kelni. Mikor megkelt, a támasztékot elvettem melőle, a tésztát a sütőpapír segítségével óvatosan középre húztam, ismét lefújtam langyos vízzel, és rákapcsoltam a sütést. Számomra is meglepő módon a tészta már megtartotta alakját, sütés közben sem lapult el, sőt még felfele nőtt. Margitkával arra gondoltunk, hogy a megkelt tésztában lévő gázok tarthatják meg ilyenkor a kenyeret. Ezt a módszert azóta már többször is alkalmaztam, mindig sikerrel.
Egy hozzászólásban írt Limara még a jénais sütéséről elég részletesen. A nagy részét ennek is idemásolom, mert tanulságos lehet:
Szia!
Leírom neked, lépésenként, én hogyan készítem a kenyeremet. Én nem a 3x20 perces dagasztást alkalmazom, mert az én gépemben (és ezt mindenki megerősítette aki Hausmaister 1000-est használ) nagyon ellágyul a tészta a második dagasztásnál, kezelhetetlenné válik. Az én gépemen nincs előmelegítés, azonnal keverni kezd, így ilyenkor télen a folyadékot meglangyosítva teszem bele.
Elindítom a gépet, a 20 perces dagasztás mehet végig, közben mindig figyelem, ha kell teszek még hozzá kevés folyadékot, ha kell lisztet. A tészta rugalmas legyen, de ne túl kemény. Mikor kikapcsol a gép, kiveszem, és kézzel kicsit átgyúrom. Ha kicsit ragacsos, ilyenkor még gyúrhatsz bele lisztet, de ha azt érzed, hogy gyúrás közben szakad a tészta, akkor kemény, ilyenkor langyos vízzel bevizezem a kezemet, és úgy gyúrom át. Ez az átgyúrás csak azért kell, hogy ellenőrizzem a tészta állagát. Utána rögtön visszateszem a gépbe, amit nem kapcsoltam ki, és jó duplájára, háromszorosára kelesztem, ez nekem kb. 40 perc, de ez attól is függ, átgyúrás közben mennyire hült le a tészta. Amikor szépen megkel, kiborítom, de én már nem gyúrom át, hanem a kezemmel ellapogatom, mint amikor fánkot sütsz, téglalappá formázom, majd felülről magam felé, a téglalap rövidebb oldalánál kezdve összetekerem a tésztát, úgy hogy a tenyeremalsó párnázott részével erősen összenyomom. Így szép formás lesz. Beleteszem a jénaiba, amit előtte melegvízzel, vagy a sütőben kissé átlangyosítok, de ne legyen meleg. Ha lágyabb a tészta kitámasztom, ha elég kemény, nem. Ez látszik, mikor beteszed a jénaiba, ha oldalra terül, akkor kell kitámasztás, ha megtartja a formáját, megáll magában, akkor nem. Azonnal lespriccelem langyos vízzel, ráteszem a tetejét, és bedugom a sütőbe, hogy egyenletesen meleg helyen legyen. Kb. 30-40 perc múlva bevágom, megint lespriccelem. Még visszateszem kb. 10-15 percre, de ez nagyon függ ugye attól, hogy mennyire meleg helyen van, ez akár még fél óra is lehet. Én úgy ellenőrzöm, hogy megkelt-e a tészta, hogy ujjam hegyével óvatosan megnyomom, ha mélyedés marad, akkor még nem jó, ha rugalmasan visszaugrik, mikor elveszem a kezemet, akkor már jó a tészta. Támasztékot elvenni, konyharuha nem süthető!, de ilyenkor már a gázoktól biztosan megáll a tészta, nem esik össze. Még egyszer lespriccelem vízzel, és rákapcsolom a sütőt 200 fokra, nekem alsó-felső sütéses villanytűzhelyem van, légkeverés nélkül. 50 percig biztosan sütöm, ha kell, még 10 percig, de erre az utolsó 5-10 percre levehető már a teteje, én nem szoktam. Mikor kész azonnal kiveszem a sütőből, és hideg! vízzel jól lespriccelem. Ilyenkor elkezd jól hallhatóan pattogni, 20-25 perc múlva már elég szép cserepes, de egy órán át is cserepesedhet.
(E.Margit)
Utolsó kommentek